Mindenkinet.com

Láthatatlan ruhánk - őszintén a parfümről

Az illatok körülvesznek minket: elvarázsolnak, vonzanak vagy éppen taszítanak. Sokan próbálták meg szavakba önteni, egy-egy illat (vagy szag) milyen lehet a valóságban. Az egyik legsikerültebb ilyen mű Patrick Süskind Parfümje.

E rendhagyó szépségtárcában most tényleg csak apropó a mindenki által (ha máshonnan nem, hát a filmből) ismert mű. Az illatok hatalmának titkát Zólyomi Zsolt parfümőrrel, a Le Parfum parfümériák tulajdonosának segítségével jártam körül. Mert ki tudna jobban hozzászólni a rejtélyes témához, mint ő, akit „a magyar orr”-nak is neveznek? Elsőként persze az érdekelt, neki tetszett-e a könyv egyáltalán…

Hogy ami engem, laikus kívülállót megragadott, hogyan hat arra, akinek a szakmájába vág az egész mű témája. „Ritka, sőt konkrétan félelmetes, hogy egy nem szakmabeli így belelát a lelkünkbe – kezdi Zsolt –, az pedig egyenesen megdöbbentő, hogy amit látott, ilyen érzékletesen ország-világ elé tudja tárni. A könyv zseniális, és bár Süskind úr köztudottan folytatott előtanulmányokat a parfümipar körül a könyvhöz, azért mégiscsak egy író, nem szakember. Parfümőrök pár százan, ha vagyunk a világon, elég zárt klub a miénk, és bizony nem nagyon szeretjük kiadni a titkainkat. Szóval borzongatóan jó érzés volt olvasni vagy a belőle készült filmet látni.”

Fő ellenség: a bűz

A regény ideje a XVIII. század, és „akkoriban, mikor történetünk játszódik, a városokban számunkra, a mai ember számára szinte elképzelhetetlen bűz uralkodott. Trágya bűzlött az utcákon, vizelet a hátsó udvarokon; korhadó fa, és patkánypiszok a lépcsőházakban; rohadt káposzta és ürüzsír a konyhákban; áporodott por bűzlött a szellőzetlen szobákban, a hálószobákban pedig a zsíros lepedők, nyirkos matracok és édeskés-szúrós szagú éjjeliedények szaga terjengett.” Ma már elgondolni is szörnyű, egyenként is nehezen viselünk bármilyen bűzforrást. Pedig minden csak attól függ, mibe születünk bele. A könyvben a gyilkos azért öli meg a nőket, hogy azok testének illatából összeállítsa a legjobb parfümöt a földön. Mindig érdekelt, mitől lesz vonzó valakinek az illata csak úgy, magában.

Az egyik barátnőm például bolondul az izzadt férfiakért (azért a szagért, amivel engem a világból ki lehet űzni). „A dolgozó, erőkifejtést végző, »vadászó« férfi szaga már önmagában is igencsak erotizáló »hímillat«, és mivel a testillat izzadva sokkal erőteljesebben kijön, ezáltal a férfi ilyenkor jobban »kinyílik«, jobban elárulja önmagát – pont ami amúgy nem feltétlenül jellemző a nemünkre –, és így örömtelien vizsgálhatóbb lesz az érzékenyebb női orrnak – mondja Zólyomi. – Genetika és kultúra, vagyis a test és a neveltetés adja meg, hogy egy szag vagy egy illat egy embernek éppen taszító vagy vonzó – folytatja –, tehát a biológiai evidenciák – például romlott, égett, mérgező, beteg – szagokon túl ebben jelentős populációs különbségek létezhetnek.” Éppen ezért nagyon fontos lehet megnézni, ki honnan jött, hol akarja viselni magán akár erotikus fegyverként (is) a parfümöket. >>

JET Menswear- A feltörekvő új márka

Rövid interjúmban Jung Andreával, a Jet Menswear tulajdonosával beszélgettem, cége történetéről, terveikről.

Mióta működik a vállalkozás?

Jung Andrea: Két éve kezdtük el a márkát építeni . Miután a tervezés , modellezés hosszú folyamat, az első kollekció elkészültét közel másfél éves előkészítő munka előzte meg.

Hogy jött az ötlet... Tovább>>

Így hord- Térd alatti szoknya

Sokan félnek tőle, igazi mumusnak tartják, de elég néhány trükköt bevetni, még legalább ennyi szabályt betartani, és a térd alatti szoknyából igazi kedvenc válhat. Megmutatjuk, hogyan.

Volt mini, aztán maxi, térd fölé érő, combot villantó, így aztán várható volt, hogy a térd alatti szoknyák is szépen lassan visszatérnek a köztudatba.

Nagy öröm ez minden olyan nőnek, akinek csúnya a térde, vastag a combja, és persze mindeközben vékony a bokája. Nekik ugyanis a legtöbb ilyen szoknya jól áll (a kivételekről később), akadnak azonban olyanok is, akik legszívesebben elsírnák magukat a próbafülke tükre előtt az ominózus darab próbálása közben. Nekik segítünk most, és megmutatjuk, ki milyen fazont válasszon, és mivel érdemes kombinálni a szezon kedvencét, a térd alá érő szoknyát.

Ez a szoknyahossz nagyjából meghatározta a 40-es és az 50-es éveket. A háború utáni években Christian Dior nevéhez fűződik a nőies, térd alatti szoknyák újraértelmezése. A második világháború megtépázta a nők ruhatárát: a szoknyákat és a selymeket praktikusabb ruhadarabokra és kelmékre cserélték, és a derekat kiemelő, bokát kivillantó fazonokat a hátuk közepére sem kívánták. Az 50-es évek elején azonban ismét divatba jöttek a nőies vonalak, és ezzel együtt egy vadonatúj stílus, a New Look. Az irányzat egyik legfontosabb ruhadarabja a térd alá érő szoknya volt, amelynek 60 évet kellett várnia ahhoz, hogy újra főszerepet kapjon, de most minden kétséget kizáróan itt van, bár átesett némi ráncfelvarráson.

A jolly joker, avagy éljen az A vonal

A hagyományos A vonalú szoknyák minden testalkathoz passzolnak, még akkor is, ha térd alá érnek. Vastag boka mellé csak csizmával ajánlott. Nagy előnye, hogy sikerült elrejtenie a kisebb-nagyobb szépséghibákat, és még a fenékformáló vákuumbugyi is láthatatlan marad alatta, cserébe mi feszengés nélkül hozhatjuk a bomba nőt. Összességében elmondható, hogy bárkinek megéri beszerezni egyet belőle.

Hozzávalók A vonalhoz: Élénk színű pulóver – amely kihangsúlyozza a dekoltázst vagy a derekat –, nem túl magas sarkú csizma. Ha valaki nem szereti a sarkakat, az lapossal is próbálkozhat, de csizma legyen. >>

Méztől a hibridig

A mai világban egy magára valamit is adó nő nem teheti meg, hogy nem foglalkozik külsejével, és ne tegyen meg mindent azért, hogy nap, mint nap elvarázsolja szépségével kollégáit, barátait. Az elmúlt évtizedekben és évszázadokban a legkülönfélébb praktikák és szépészeti termékek láttak napvilágot, mely a szebbik nem ezen törekvéseit próbálták segíteni.

A legtöbb kultúrában létezik egy megállapítás, mely a szem és a jellem kapcsolatát taglalja. Ezek közül is talán a legismertebb „A szem a lélek tükre" közmondás, melynél nagyobb közhelyet keresve sem lehet találni, de mint minden közhely, ez is magában hordozza az igazságot.
Már az ókorban felfedezték, hogy a szempillák festésével és dúsításával a szemekre még több figyelem irányítható. Míg az ókori Egyiptomban nők és férfiak egyaránt méz és krokodilürülék keverékét kenték a szempilláikra, a viktoriánus hölgyek hamu és feketebodza összefőzésével érték el a kívánt hatást.

Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a modern értelemben vett szempillaspirál és -festék megjelenjen, megszüntetve ezzel a kényelmetlen, körülményes szépítkezést. Az áttörést T. L. Williams kémikus találmánya jelentette, aki az 1910-es évek elején nővére számára kísérletezte ki a mai szempillaspirálok elődjét, melyet vazelin és szénpor elegye alkotott. A hosszú évtizedeken keresztül tömörített massza formájában használt szempillafestéket a nők egy vizes kefe segítségével vitték fel a pilláikra. A vazelint később a viasz váltotta fel, s az 50-es évek végén a sok vesződség és elkenődött smink után végre megjelent a ma is ismert tubusos applikátor. A vízálló verzióra már a 30-as évek végén is voltak kísérletek, de az allergiás reakciókat kivédő termékek ténylegesen csak a 60-as években hódították meg a női vásárlóközönséget. >>